Díjazottak

Pétervásárán lakom, a város szélén, tájjellegű népi fazekassággal, mellette kemence és
cserépkályha építéssel, és állattartással foglalkozom. Feleségem, 4 gyerekem van.
Fazekas végzettségemet 1987-ben Mezőtúron szereztem, ekkor már az Országos fazekas
pályázaton második lettem, majd 1989-be Népművészet Ifjú Mestere lettem. És 20 év után,
2007-be szereztem meg a Népi Iparművész címet.
Bár a mesterségbeli alapokat Mezőtúron szereztem meg, a fazekasság iránti vágy Királdon
kezdődött egy alkotótáborban. Egy - szintén Mezőtúron végzett - fazekas avatott be a
korongozásba, ami nekem is megtetszett.
A példaképemnek Tóth Gézát tekintem, aki a szakma legutolsó fazekasmestere is volt.
Mostanában már mindenki használja ezt a titulust egy idő után, ha még csak két évet
dolgozott, akkor is, de én csak egyszerűen fazekas vagyok. Nem követem a trendeket, sem a
divatot, bár a keramikusságban is van divat, de a fazekasok népi alapokra építkezve
dolgoznak.
Én hét éve dolgozom ezekkel a gyöngyös-pásztói motívumokkal, a formakincs, amit
használok, a mezőtúrira alapozódik.
A műhelyem a ház alatt van, a helyiség első részében van a korongozó és a kemence, kicsit
beljebb pedig az úgynevezett „zagyikos”, a félkész és késztermék gyűjtemény, ezt a
szakkörösökkel is meglátogatjuk majd.
Már több alkalommal tartottam fazekas szakkört Pétervásárán, várom az újabb tanoncokat is a
foglalkozásokon.

Portréfilm Varga Károly fazekasról: