Díjazottak

Borsi Ferenc
Népművészet Ifjú Mestere, 1991

1960. szeptember 8-án születtem Csókán, Vajdaságban. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát Zentán végeztem el. 1985-ben Újvidéken a vegyészeti főiskolán diplomát szereztem.
Tanulmányaim végeztével az Újvidéki Rádió ifjúsági és népzenei szerkesztőségének a munkatársa lettem, néprajzi és népzenei műsorokat készítettem, szerkesztettem.
A népzenével még gyermekkoromban ismerkedtem meg, élő hagyományból, citerán tanultam apai nagyapámtól. 1974-ben citerazenekart alapítottunk Csókán, én voltam a vezetője. 1978- ban kislemezünk jelent meg az Új Symposion folyóirat gondozásában. Abban az évben tagja lettem az újvidéki Nevenincs együttesnek, 1981-ben egy népi hangszeres kamaraegyüttest is létrehoztunk Tiszavirág néven. 1986-ban Révész Róberttel Garaboncos elnevezéssel progresszív citerazenét játszó duót hoztunk létre, amely mintegy tíz éven át számtalan koncertet adott Vajdaságban, Szlovéniában és Magyarországon. Zenekari és szólófelvételt készített velem több ízben a rádió és a televízió Újvidéken, Belgrádban és Budapesten.
A népzenei rendezvényeken szervezőként is szerepet vállaltam. Alapító tagja voltam a vajdasági magyar népzenészek fő fesztiváljának, a Durindónak és a Vajdasági Táncháztalálkozónak. A nevemhez fűződik az Újvidéki Gyermekrádió népzenei vetélkedőjének a megindítása és a szervezése. Az első Szólj síp, szólj! vetélkedő után a legtehetségesebb gyermekek továbbképzését irányíthattam. Az első népzenei nyári tábort 1987-ben szerveztem meg Szentmihályon, majd négy éven át Magyarkanizsán; 1989-től fogva téli citerás továbbképzést szerveztem és vezettem gyermekkorosztálynak, 1990-től felnőtteknek is.
1991 augusztusában népzenei előadói tevékenységemért elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ugyanabban az évben megszereztem a C kategóriás citerazenekar- vezetői engedélyt.
1992-ben áttelepültem Magyarországra.
1992 őszétől a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszékén főállásban citerát tanítottam az 1998/99-es tanév végéig. Ugyanitt ének-zene-népzene tanári szakon 1996-ban jeles (5) minősítéssel diplomát szereztem. Emellett Zsámbékon is oktattam népi hangszereket. Ugyanitt népzenei együttest alapítottunk, melynek művészeti vezetője lettem: a Hajnalkötöző a Tradíció '93 pályázaton műsoros kazettára került, bejutott a 94-es és a 96-os Táncháztalálkozó gyűjteményes CD lemezére, kiadott két önálló hangkazettát (Túl a Tiszán ég az ezüst..., Vándorkikiáltó), valamint rádió- és televízió-felvételek készültek róla.
1996-tól 2006-ig Citerásműhely címmel országos továbbképzési sorozatot vezettem folyamatosan citerazeneka-vezetők számára.
1997/98-ban központi alaptantervet dolgoztam ki középfokú művészeti iskolák részére citerára és tamburára a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felkérésére, valamint alapfokú tamburaoktatási tantervet írtam.
1998-tól részmunkaidőben, 2000-től főállásban az Óbudai Népzenei Iskolában oktatok citerát, furulyát és tamburát. Eközben a Nyíregyházi Főiskolán óraadóként 1998-tól 2002-ig a citeraoktatás mellett népzeneelméleti tárgyakat adtam elő.
Több országos nyári tábor rendszeres oktatója, illetve művészeti vezetője voltam/ vagyok: Tamási, Balatonalmádi, Szigliget, Békéscsaba, Tóthfalu, Temerin, Dunaszerdahely, Örménykút, Szőny, Kisiratos stb. A Metronóm Kht. által 2001-ben pedagógus-továbbképző tanfolyamot akkreditáltattam Népi hangszerek alkalmazása a zenepedagógiában címmel, az idén immár ötödik alkalommal tartjuk meg. A népzenei ismeretek, stílusismeret és népzeneoktatási kérdéskörben való jártasságomnak tulajdonítom, hogy eddig négy Országos Zeneiskolai Népzenei Versenyen (1996, 1999, 2002, 2005) a zsűri állandó tagja lehettem. 2008 óta a Népművészet Ifjú Mestere pályázat bírálóbizottságába is fölkérnek. 2006 óta a délvidéki Durindó, 2008 óta a felvidéki Bíborpiros Szép Rózsa és az évente, immár 12. alkalommal megrendezésre kerülő Felvidéki Citerás Találkozó népzenei rendezvény állandó zsűritagja vagyok.
2002-ben jelent meg Dunaszerdahelyen folklorisztikai kötetem, Mi vagyunk a rózsák: Az érzékiség képi ábrázolása a magyar népdalokban címmel.
2005-ben országos népzeneoktatási szakértői címet szereztem.
A még fellelhető hagyományos citerajáték dokumentálására több néprajzi gyűjtést (videofelvételek) szerveztem és készítettem: Fekete Sándor, Vaskút (1998); Tóth Miklós, Mezőtúr–Budapest (1999); Lele József, Muzsla (2011); Vastag János, Csóka (2012).
2006-tól fogva hosszú távú kutatómunkához láttam hozzá a citerák szerkezeti-formai föltárása terén. E munka eredményeként több publikációm született: Temerini citerák (TAKT, Temerin, 2008), Kiskunhalasi citerák (Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2009), A magyar asztali citera (Dunaszerdahely, 2010), Szenttamási citerák (Szenttamás, 2011), Tamási citerák (Tamási, 2014).
2010-ben eddigi citeraoktatói tapasztalataim összegzéseként a Hagyományok Háza gondozásában elkészült citeraiskola kötetem: A hagyományos citerajáték kezdőknek és haladóknak címmel, hangzó melléklettel (Hagyományok Háza, Budapest, 2010).
2011-től fogva ismét alkalmam nyílt óraadó tanárként citerát oktatni a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán.
2012 óta a Duna Televízió felkérésére részt veszek a Fölszállott a páva népzenei vetélkedő versenyzőinek szakmai elbírálásában, előzsűrizésében.
2016-ban sajtó alá rendeztem Bodor Anikó kezdeményezését, szülőfalum népzenei kismonográfiáját A kis Csóka körű van kerítve címmel.
2018-ban a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozták eddig kifejtett hagyományőrzési és népzene-átörökítési tevékenységemért.
Tanítványaim rangos hazai és külföldi népzenei fesztiválokra kapnak meghívást, és szerepelnek hangzó kiadványokban, rádiós és televíziós felvételeken.

BORSI FERENC PUBLIKÁCIÓINAK JEGYZÉKE
(a megjelenés sorrendjében)
Tanulmányok és önálló kötetek:
Borsi Ferenc: A népi citerajáték. In: Létünk. Társadalom, tudomány, kultúra. XXVIII., 1998/1–2. Forum Kiadó, Újvidék (138–156. p.)
Borsi Ferenc: A piros rózsának lehajlott az ága. (Tanulmányok a magyar lírai népköltészet jelképvilágáról) In: POLISZ folyóirat, 40–43. szám, 1998
Borsi Ferenc: Mi vagyunk a rózsák: Az érzékiség képi ábrázolása a magyar népdalokban. (Gyurcsó István Alapítvány könyvek 27.) Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, Dunaszerdahely, 2002
Borsi Ferenc: Temerini citerák. TAKT, Temerin, 2008. 31. p.
Borsi Ferenc: Kiskunhalasi citerák In: Halasi Múzeum 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára. (401–412. p.) Szerk. Szakál Aurél. Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2009
Borsi Ferenc: A citera és a tambura. In: Barvich Iván: A tamburabrácsa. Hagyományok Háza, Budapest, 2010 (119–120. p.)
Borsi Ferenc: A hagyományos citerajáték kezdőknek és haladóknak (hangzó melléklettel). Hagyományok Háza, Budapest, 2010, 171. p.
Borsi Ferenc: A magyar asztali citera. (Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 47.) Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely, 2010, 168. p.
Borsi Ferenc–Fehér Emánuella: Szenttamási citerák. Művelődési Otthon (Szenttamás, 2011, 47. p. )
Borsi Ferenc: Közép-bácskai szegélyes citerák. Fölterjesztés a határon túli magyarság értéktárába (A Hungaricum Bizottság elfogadta.) 2013
Borsi Ferenc: Tamási citerák. Hagyományápolással Tamási Kultúrájáért Alapítvány, Tamási, 2014
Borsi Ferenc: A kis Csóka körű van kerítve. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet – Móra Ferenc Magyar Művelődési egyesület, Zenta–Csóka, 2016 (két CD-melléklettel )
Tantervek:
Népzenész Szakképesítés Központi Tantárgyi Programja. Művelődési és Közoktatási Minisztérium. ROMI-SULI Könyvkiadó és Továbbképző Műhely, Mogyoród, 1998 (citera- és tamburaszak)
Az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantárgyi programja: Népzene. Oktatási Minisztérium. ROMI-SULI Könyvkiadó és Továbbképző Műhely, Gödöllő, 1999 (tamburaszak, 169–184. p.)

Borsi Ferenc
2164 Váchartyán