Díjazottak

„Azért játszom népzenét, mert kicsikorom óta ez az a zenei nyelv, ami - bár akkor még csak másodkézből hallhattam - le tudott kötni. 1988-ban, egy nógrád megyei baráti összejövbetelen határoztam el hogy brácsás leszek. Ez volt az első élményem amikor nem bakelitlemezről, nem színpadról, hanem köztünk, élőben szólt népzene. 1995-ig csak alkalmanként vettem hegedűt a kezembe, inkább brácsáztam. Nehéz volna felsorolni azt a sok nevet akik hatottak rám, támogattak, és akarva-akaratlanul alakították az életemet, hálás vagyok nekik.

A Tükrös zenekarban nagyjából 1992-től kezdtem közreműködni, később ez rendszeres lett. 1993 óta meghatározó a pozsonyi Szőttes, aztán az Ifju Szivek magyar táncegyüttesekhez fűződő mély kapcsolatom. Más együttesnek csak alkalmilag zenéltem. Viszont a Tükrösön kívül is sok zenésszel szeretek együtt játszani.

Az eredeti népzene megváltoztatása, feldolgozása sosem érdekelt, ma is úgy érzem, hogy nyers alakjában rejti a legtöbb erőt, és gondolkodtat el leginkább. Éppen ezért igyekszem a saját korlátaimon belül az eredetihez lehető legközelebbi módon és stílusban tanulni. Ehhez azonban elengedhetetlen a hagyományaink- és az azt őrzők, művelők iránti mély tisztelet és figyelem. Ebbe a vallástól a magyar építészeten vagy a gazdálkodáson át a táncig, mint egységes egészbe, mindent beleértek."

Tükrös zenekar honlapja: 



Az 1986-ban alakult Tükrös Zenekar tradicionális magyar népzenét játszik a vonószenekarok hagyományos felállásában, olykor cimbalommal kiegészülve.

1996 óta megjelenő lemezeinek sajátos vonása, hogy egy-egy tájegységre koncentrálnak. Kitüntetett helyen szerepelt köztük a 2000-ben megjelent Szatmári népzene az 1900-as évekből, mellyel elnyerték a Magyar Művészeti Akadémia arany oklevelét. A mi Mezőségünk 2008-ban látott napvilágot, a legjobb mezőségi (magyarpalatkai, magyarszováti, széki, bonchidai, nagysajói, visai, kolozsi) cigánybandák előtt hajtva fejet. A Tükrös Zenekar tagjai számára ugyanis a Mezőség zenéje tette meghatározó élménnyé a népzenét, azzal szembesítve a muzsikusokat, hogy az ottani falusi bandák muzsikájának „szépsége, ereje és dinamizmusa a feldolgozás szándéka vagy a műfajok keverése nélkül is képes nem mindennapi élményt nyújtani a hallgatóságnak.”
A zenekar ennek a hagyománynak a továbbadását tűzte ki céljául - és ezt valósította meg harmincéves pályafutása során. Legújabb albumuk a Maros és Küküllők vidékének legszebb dallamait gyűjtötte csokorba Erdők, vizek zenéje címmel. A CD egyrészt a helyi adatközlők és mesterek (többek közt Csiszár Aladár, Gáspár Béla és Rácz Albert) előtt tiszteleg, de a természetközeli életmód eltűnésének veszélyére is felhívja a figyelmet.