Díjazottak

SZUPPER KRISZTINA

(1968-2012)


1968. május 21-én született Móron. Gyermekkorát Zala és Fejér megyében töltötte. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban végezte, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója lett. 1996-ban latin, majd 1997-ben magyar nyelv és irodalom szakon szerzett tanári diplomát. 1994-ben a kőbányai Szent László Gimnáziumban helyezkedett el, 1996 után pedig a pestszentlőrinci Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium tanított.

1990-ben egy Budapesthez közeli – élő tót hagyományú – tót faluba, Csömörre ment férjhez, három gyereke született.

A paraszti életforma sohasem volt számára idegen, mivel anyai nagyszülei paraszti életet folytattak a Fejér megyei Csákváron, ahol gyerekkorában ő is sok időt töltött. 1993-ban osztálytársnőjével megnyerték a Mezőgazdasági Múzeum pályázatát, dolgozatuk címe: Gyermekmunka, munkára nevelés paraszt-, pásztor- és cselédcsaládok körében. Az egyetemen a speciális kollégiumok közül éveken át a nyelvjárásgyűjtést és lejegyzést választotta.

A művészetek és a kézművesség sem volt gyermekkorában idegen számára, mivel édesanyja hímzett és tányért pingált. Gimnazista korában már ő is varrta, szőtte és kötötte az egész család ruhatárát, grafikákat, olajpasztelleket és akvarelleket készített az ismert festőművész, „Ballagó tanár úr” kezei alatt. Egy nyarat pedig a híres csákvári fazekasházban töltött.

Ez a beállítottsága később is megmaradt. 2002-ben végezte el a Dr. Kresz Mária Alapítvány népi játszóházi foglalkozásvezetői tanfolyamát. Három éven át alkalmanként a csömöri Petőfi Sándor Művelődési Házban dolgozott, ahol kézműves foglalkozásokat vezetett. 2001-ben és 2002-ben a Pünkösdi Fesztivál keretében kiállítása volt.

Gyönggyel 1999 óta foglalkozott. Az egzotikus ékszerek készítését Fehér Annánál tanulta a Gyöngytársaságban. Itt tartott előadást a Tolna Megyei Népművészeti Egyesülettől Decsi-Kiss Jánosné, Marcsi. Ő volt az, aki sok szeretettel felkarolta és elindította a pályán. Meghívta a II. Országos Népi Ékszerkészítő táborba Szálkára. A táborban látottak és tanultak nagy hatást gyakoroltak rá, mivel végre gyakorlatban is megismerkedhetett azzal, amit elméletben a Néprajzi Múzeumból már ismert.

Baloghné dr. Horváth Terézia előadása után Oláh Márta Népi Iparművész és a Népművészet Ifjú Mestere keze alatt folytatta a munkát. Őt tekintette példaképének és mesterének is. Ő ismertette meg mindazzal, amit a Sárközről és a sárközi gyöngyökről tudott.

2002-ben pályázott először a Népművészet Ifjú Mestere címre, amikor is három munkáját kiállították, teljesítményéért oklevelet kapott és elmehetett a Zala Megyei Népművészeti Egyesület által szervezett táborba Gébártra. Itt nagyon jól érezte magát, jó volt belekóstolnia más mesterségekbe is, együtt dolgozni, beszélgetni a többi pályázóval.

2002 novemberétől 2003 augusztusáig 71-ből 41 darab zsűrizett tárgya kapott „A” minősítést a Népi Iparművészeti Tanácsnál.

2003 februárjában felvételt nyert a Tolna Megyei Népművészeti Egyesületbe, még ebben az évben megkapta a Népi Iparművész címet is. 2006-tól részt vett a népi iparművészeti tárgyak zsűrizésében, boltot nyitott a Wesselényi utcában.



A gyöngyfűzésről Szupper Krisztina, népi iparművész, a népművészet ifjú mestere mondta néhány éve hivatása választásáról: „Az emberek évezredek óta viselnek ékszert. Vannak ruhátlanul járó népek, de olyanok, amelyek az ékszert nem ismernék, nincsenek. Az emberek - már az őskorban - az ékszerekkel nemcsak felékesítették magukat, hanem bűvös erőt is tulajdonítottak nekik, talizmánként is szolgáltak, a rossztól óvták, védték viselőjüket. Ez igaz a magyar hagyományokra is, ahol az öltözék, annak díszítése és az ékszerek, gyöngyök sok mindent elárulnak a viselőjükről."