Díjazottak

1971. szeptemberében kezdtem el újsághirdetés alapján táncolni az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes utánpótlás csoportjában. Born Miklós koreográfus járt át Békéscsabáról tanítani bennünket a néptánc alapjaira.
Egy évre rá – 1972-ben – Nagy Albert és Zsoldos Ildikó Szegedre költözése után átvették az együttes vezetését. Így mi lettünk a felnőtt csoport, akikkel megkezdődött az új jelmezek és új táncok készítése. Hatalmas lendülettel toboroztak gyerekeket az iskolákból és a fáradhatatlan munkájuk meghozta gyümölcsét. Több csoport is kialakult és engem már 16 évesen a kör közepére állítottak. Csoportokat bíztak rám, táncházakat vezettem Szeged és környékén.
Az iskolai tanulmányaim mellett táncoktatói és táncház vezetői tanfolyamatokat végeztem. Érettségi után az együttesnél kezdtem el dolgozni is. Ott ismertem meg Kiss Pált, aki a férjem és három gyermekem édesapja lett. 5 évig vezettük a SZOTE Tiszavirág Táncegyüttest, akikkel Arany III. minősítésig eljutottunk.
A munka, család és szüleink egészségi állapota miatt később csak óvodai, iskolai szakkörökben vállaltam tánctanítást, így gyermekeim is örömmel táncoltak, énekeltek felnőtt korukig. Jelenleg már csak én táncolok nyugdíjasként a DÉLIKERT Napsugár Táncegyüttesben.

Egész életemet meghatározta a népzene, néptánc szeretete, annak tanítása. Ennek koronája, hogy 1975. és 1979-ben Aranygyöngyös táncosi címet kaptam a Békéscsabai Országos Szólótánc Fesztiválon, majd 1979. augusztusában pedig elnyerhettük a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést,

Köszönet és hála a Jó Istennek, tanítóinknak, családomnak és annak a sok-sok embernek, akik mellettem voltak, segítettek ezen a csodálatos, de nem mindig könnyű hivatásban.