Díjazottak

SINKÓ VERONIKA – FESTŐMŰVÉSZ

Sinkó Veronika, festőművész, Budapesten, 1945. februárjában született. Iskoláit is a fővárosban végezte. Kitörölhetetlenül maradt meg emlékezetében ebből az időből a Ranolder Intézet apácáinak elhurcolása. Érettségi után textilfestészetet tanult és 1971-től kezdően állította ki munkáit Budapesten, sok más magyar városban, Németországban, Franciaországban, valamint az Egyesült Államokban. Ezt az utat Nt. Bertalan Imre szponzorálta számára.

1985-től kezdődően készít önálló grafikákat és animációs filmeket. 1987-ben a Magyar Televízió "Kalendárium" című műsora számára tíz 4-5 perces filmet készített.
Első könyve "A Boldogasszony papucsa" 1987-ben jelent meg a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál. Azóta több könyvet illusztrált és szerkesztett, többet között "Ólomerdő" 1988, Petőfi Sándor: "A helység kalapácsa" 1990, "Angyalbárányok (Magyar legendamesék)" 2000, "Evangéliumi történetek gyerekeknek" (Sinkó Ferenccel) 2001, "Édesapámnak szeretettel" 2004., "Bársony János: Cigány mesék. Illusztrációk: Sinkó Veronika" 2007.

Az 1990-es évek elejétől több időt szentel az olajfestészetnek, mely technikával azóta is foglalkozik.

1992-ig az "Aranyág" című folyóirat munkatársa.
Egész családja mélyen vallásos. Édesapja, Sinkó Ferenc, évekig volt szerkesztője a katolikus "Új Ember" című lapnak. Az elmúlt rendszerben sokat szenvedtek ennek következtében.

Sinkó Veronika mély vallásossága nemcsak túlnyomóan vallásos tárgyú munkáiban nyilvánul meg, hanem mindennapi életében is.

A napjainkig is alkotó művész, rendkívül színes egyéniség. A magyar népművészet, népi és erkölcsi hagyományok, a világvallások és kultúrák kitűnő ismerete művészetében is kifejezésre jut, legyen az illusztráció, vagy önálló kép.