Díjazottak

Leírás

Csidu

1973-ban Sebestyén Márti ott énekelgetett a barátoméknál, Török Laciéknál, nővérével Ágival és feltette nekünk a kérdést, hogy van -e kedvünk elmenni a Bartók Néptáncegyüttesbe felvételire. Nem is tudtam, hogy mi az, de olyan kedvet kaptam, hogy attól kezdve 15 éven keresztül, heti három alkalommal életem részévé vált. 

 Tímár Sándor " Mesti" vezette az együttest. Az utánpótlást akkortájt Farkas Zoltán "Batyu". Táncosként, sorra nyertük a magyarországi fesztiválokat és beutaztuk Európát, ami akkor még nagy szó volt.

 Elég hamar kiderült, hogy erős igény és képesség van bennem arra is, hogy tovább adjam a tanultakat. 

1975-től 13 évig "Funes" Litkei István felkérésére eleinte vele együtt, majd önállóan vezettem a Muzsikás együttes FMH-ban azóta is működő táncházát. Persze egy - egy rátermett lány ( Juhász Kati, Nagy Ilona "Ilcsi ", Redő Juli, Tálas Ági )sokszor közreműködött. Köszönet érte nekik, bocsi, ha valakit kifelejtettem! A gyerektáncházak vezetésére "Mesti" mellett Jánosi Sándor "Juló Bácsi" tekintélyes termetével és mégis vidáman  adott nekem értékes példát arra, hogy a gyerekek nyelvén játékokkal hogyan lehet kedvet és alapot adni a későbbi táncokhoz is.

 Volt olyan év, hogy minden héten négy táncházat vezettem. A Muzsikás mellet a Téka, a Méta és a Jánosi Zenekar táncházát is!

  A 70-es ének végétől a Népművelési Intézet szervezésében beindult a Tánházvezető képzés. Az hat évesre nyúlt.  Három év a gyerek-, három év a felnőtt oktatás alapjait fektette le. Mai szemmel nézve egy főiskolai szintű tudást adva elméletben és gyakorlatban is. Szentpál Mária táncjelírás könyörtelen nagymestere mellett, Lányi Ágoston " Guszti Bácsi" gyakorlatias különóráival, Martin György " Tinka Bácsi" ajánlásaival a táncjelírásba is belemélyedtem. De maradtam a gyakorlati területen a táncoknál és tanításoknál. 

Minden nyáron és amikor csak lehetett erdélyi gyűjőutakra jártam "Tinka Bácsi" és Kallós Zoltán útmutatásai alapján az Akadémiáról kapott, eleinte felhúzós 16-os kamerákkal. Ezek az utak jelentették nekem a vakációt. Minden külső anyagi támogatás nélkül, saját költségen, szívből jártam mindenhol. Sok jó emberrel ismerkedtem, akik táncoltak, zenéltek, énekeltek, meséltek Nagyváradtól - Gyimesig otthonukban, lakodalmakban, keresztelőkön, rendezett alkalmakkor.... Ott voltam az első Táncháztalálkozón Székelyudvarhelyen, az első táncházban Kolozsváron...

  Vagy húsz évig vezettem a ma is virágzó  Téka tábor táncos foglalkozásait gyerekeknek - felnőtteknek napi öt-öt alkalommal, éjjel-nappal. Gyerekeim is így szinte belenőttek a táncházas, kézműves világba.

  Tanfolyamok, táborok, táncházak mellett egyre nagyobb érdeklődés lett az iskolai tanításokra, így lassan teljes állású iskolai néptánctanár lettem, kb. 500 gyerek tanul nálam így órarendszerűen. Miután kijött a rendelet, hogy csak főiskolai diplomával lehet ott tanítani, vénségemre, tanítványaimmal együtt lelkiismeretesen 2010-ben elvégeztem a Magyar Táncművészeti Főiskolát Nyíregyházán. Havi három hétvége négy éven keresztül 60 000 km, de megvan. Mivel a színpadi műfajban csak a Bartók együttesben voltam érdekelt ezért pályafutásom nem is ékeskedhet színpadi művek alkotása után járó életmű díjakkal. Nekem a tanítványok visszatérő mosolya, az ő  gyerekeinek a tanítása a nagy ajándék. Emellett egy - két pedagógiai elismerés azért csurrant- csöppent 44 év alatt, Mint Bartók díj, MMA különdíj, 2016 Táncház érem és díj, 2018 Magyar Arany Érdemkereszt Áder János Magyarország Köztársasági elnökétől. 

  Két irányelv van több, mint 44 éve a fejemben ezekkel kapcsolatban:

1./ Nagy László írt a Bartók együttesnek írt egy verset amiben szépen cseng az, hogy:

 " Oda menjünk, ahol kellünk, ahol nekünk öröm lennünk.."

 2./ Egy zsoké gyerekként minden pénzét a lovakra költötte és felnőttként abból élt, mondta, hogy:

" Az a legjobb dolog a világon, ha az embernek azért fizetnek, amit akkor is csinálna, ha neki kéne fizetni. "

 Én így vagyok a tánccal, tanítással. Ez a válaszom azoknak, akik kérdik, hogy hogy bírom?

 Köszönöm jól!  

Mindenjókat mindenkinek!