Díjazottak

Csornai kékfestőműhely

A Rábaköz egyik kiemelkedő műhelyét a csornai Fraszt-család működtette. A család történetét családi irataik, céhes feljegyzések alapján - Domonkos Ottó kutatásaiból ismerhetjük meg.

A kékfestés egy textíliákon alkalmazott színmintázási technológia, amely nevét onnan kapta, hogy a minta eredeti formájában jellegzetesen kék alapon fehér színben jelenik meg. A kékfestés magát a műveletet jelenti, emellett használatos még a kékfestő kifejezés is, ami egyrészt a kékfestéssel készült, azaz többnyire kék színű, fehér mintázattal díszített, többnyire vászonkötésű pamutszövetet (kartont), másrészt pedig a foglalkozást, a mesterséget és magát a műhelyt is jelenti.
A Rábaköz kézműiparában népviseleti szempontból is jelentős volt a kékfestés. Az eljárás a XVIII. századra alakult ki a kelmefestésből és textilnyomásból, hogy biztosítsa a városok és falvak lakossága számára a színes és mintás anyagokat, melyekből a hétköznapi viseletek és lakástextilek készültek. A nők ruhának, köténynek, fej- illetve vállkendőnek használták a mintás kékfestőkelmét. A férfiaknál kötény, ing, bőgatya, zsebkendő volt használatos belőle.

Az utolsó kékfestő generáció

Legifjabb Fraszt Károly 1952-ben bekövetkezett halála után három fia közül a középső, Pál vezette a műhelyt. Az újra fellendülő kékfestődivatot kihasználva áttértek a meleg, ún. „indantrén” festésre, mely gyorsabb és korszerűbb volt. Ettől kezdve a hagyományos paraszti indigós termékek mellett a világoskék alapon fehér mintás, bordűrös anyagok, asztalterítők, szettek, futók, függönyök és kisebb szuvenír termékek is készültek. Fraszt Pál felesége, Barna Márta 1970-ben elnyerte a "Népművészet ifjú mestere" címet a kékfestő modern alkalmazásáért.