Díjazottak

Balogh István "Pacala"

Balogh István "Pacala" tőzsgyökeres nagyecsedi, ahol a roma gyerekek beleszületnek a zenébe és a táncba: vitathatatlanul itt teremnek hazánk legvirtuózabb cigány táncosai. Pacala - akit az ország legjobb szájbőgőseként tartanak számon - a "Rományi Rotá" együttesben kezdte pályafutását, majd zenélt a "Románo Kokáloval" is. Rengeteg albumon közreműködött, turnézott Európában és a világ számos országában. 2006 óta nélkülözhetetlen tagja az Etnorom együttesnek, kannán, darbukán, kahonon játszik, szájbőgőzik és táncol. Rendkívül intenzív színpadi jelenlétével, humorával, ízes, eredeti szólótáncaival magával ragadja a közönséget.


Romanyi Rota

1985-ben Nagyecseden (Szatmár megye), oláh cigány fiatalok voltak az alapítói.
1987-1988 között, mint a község nagy létszámú hagyományőrző táncos csoportja működött.

1989-ben néhányan a fővárosba kerültek, ahol már más formában, lényegesen kevesebben vitték tovább az eredeti nevet. Ebben az időszakban alakult ki a mai együttes és a hangzás alapjai, valamint a zenei arculat meghatározó elemei. A zenekar városi roma folkot játszó együttesnek határozza meg magát. Mint a legtöbb fiatal roma folk zenekart, ezt is vidékről Budapestre került fiatal zenészek hozták létre.

Ezt a fogalmat a 60-as évek óta használjuk azokra az együttesekre, akik a hagyományos, autentikus zenéket a városi körülményekhez, előadói stílushoz, illetve a rájuk hatással lévő populáris kultúra elemeihez alakították. Mindezek mellett a zenei összkép tovább bővült a sokszínű nemzetközi cigány folk elemeivel.

A Rományi Rota alaprepertoárja a nagyecsedi un. cerhári oláh cigány dalokból áll. Ez az alap, a befogadó közeg, amely nyitott és hajlékony, amihez társul az északkelet-magyarországi cigányfolk, az erdélyi cigányközösségek dalai, valamint népi gyökerű nyugat-európai roma előadókra oly jellemző balkáni gyökerű populáris hatás. A dalok ez által, színesek, változatosak, ritmikailag erőteljesek. Mindezek mellett a Rományi Rota ragaszkodik a roma folk legalapvetőbb vonásához a vokális megszólalás elsőbbségéhez.
A régi és új, archaikus és a modern zenei és hangulati elemek egymást kiegészítő, erősítő és megtartó egysége tette az együttest egyedivé és a fiatal roma zenészgeneráció egyik legjelentősebbiké. Repertoárjuk kizárólag gyűjtött anyag volt.
A hagyományok átörökítésének jelképe, Balogh Józsefnek, Simonnak, Balogh Ferenc nagybátyjának szerepeltetése az új albumon.
Nyitottak, technikailag és repertoárban felkészültek.
A külföld is megszólította őket. 1998-ban a világhírű londoni world music csapat a Transglobal Underground új, eddigi legjobb albumán a Rejoice, rejoice-n magyar részről, Balogh Kálmán mellett a zenekar is szerepet kapott. Referenciának nem is kell több.

A diszkográfiából az is kiderül, hogy az együttes két meghatározó tagja és Balogh Kálmán között további munkakapcsolat alakult ki a Romano Kokalo együttes égisze alatt.

Az együttes tagjai:

Balogh Ferenc - ének, gitár, szájbőgő, kanál, derbuka, alapító
Nagy István - ének, tamburica, buzuki, mandolin, gitár, szájbőgő
Balogh István - szájbőgő, ének, kanna, kanál, gitár, derbuka
Farkas Ilona - ének
Varga Ildikó - ének

Diszkográfia:

O chérháriko 1994.
Kimnowak: Fekete zaj 1994. (közreműködő)
Transglobal Underground:Rejoice, rejoice 1998. (közreműködő)
Romani Kris-Gipsy lore (Cigánytörvény) filmzene 1998. (közreműködő)
Phiravelman kalyi phuv 1999. Fonó Records
Romano Kokalo-Gipsy Colours (km. Balogh Ferenc és Nagy István)

Díjak: Népművészet Ifjú Mestere 1995.