Díjazottak

Probstner János

Grafikus és kerámiaművész

Budapesten született 1943. szept. 10-én. Családjában nem volt művész, de már fiatalon érezte, hogy ő a művészet valamely területével szeretne foglalkozni. Korán a kerámiaművészet felé fordult, szerette a régiségeket. Később dr. Kresz Mária néprajztudós útmutatásával fedezte fel a magyar fazekasság értékeit.
1965-től a Népi Iparművészeti Tanács ösztöndíjasaként a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója, ahol szilikátipari tervezőként és keramikus iparművészként diplomázott 1970-ben. Mestere Csekovszky Árpád volt. 1970-től szerepel rendszeresen hazai és külföldi kiállításokon.
1970-től másfél évig néprajzi tanulmányokat is folytatott az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, ezalatt a kutatókkal együttműködve sok tárgyi anyagot gyűjtött a Néprajzi Múzeumnak. Hódmezővásárhelyen, majd Kishajmáson népművészeti, háziipari, fazekasipari cégeket is szervezett. A tájegységre jellemző forma-, ornamentika- és színvilágot elfogadva tervezett korszerű használati tárgyakat.
Diplomás tervezőművészként azonban az alkotómunka lett fontosabb számára, abbahagyta a néprajzot, de a népi hagyományok szeretete tovább élt alkotásaiban is.
1974-ben részt vett a Siklósi Kerámia Szimpozion munkájában.
Az 1975-ben alapított Kecskeméti Nemzetközi Kísérleti Kerámia Stúdió létrehozásának gondolata és megvalósítása, kezdete óta igazgatójának Probstner Jánosnak a nevéhez fűződik. Az országban egyedülállóan – folyamatosan, egész évben működve biztosított technikailag és szellemileg inspiratív hátteret az alkotóművészek számára. A Kecskeméten működő Stúdió nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi egyetemi szintű oktatásnak is elismert színtere. A ma már világhírű műhelybe többek között az Egyesült Államokból, Törökországból, Norvégiából, Izlandról és Hollandiából is érkeztek diákok.
1975-ben Angliában, 1980-1981-ben Olaszországban dolgozott a Művelődési Minisztérium ösztöndíjával.
Az 1980-as években mosott plasztikákkal is foglalkozott, azonban a technika időigényessége miatt áttért a grafikára.
1986 és 1996 között vendégprofesszorként dolgozott az Izlandi Képző- és Iparművészeti Főiskolán. 
1986-tól 1997-ig adjunktus, majd 1994-től docens, a Magyar Iparművészeti Egyetem Mesterképző Intézet IV. számú műtermének vezetője. 1996-tól 1999-ig a Magyar Iparművészeti Akadémia Szilikát Tanszékének vezetője.
1999-ben tanácsadó és előadó a Ceramic Arts Foundation Millenium Leadership Congress for the Ceramic Arts rendezvényen Amszterdamban.
2000. január 1-jétől az NKA Iparművészeti Szakmai Kollégiuma elnöke.
2000 októberétől az Összművészeti Fesztiválok Testület tagjává nevezik ki.
2006 szeptemberében az általa vezetett Kerámia Stúdió Ferencváros Önkormányzatától galériát biztosított az alkotóműhelynek. A Museion No. 1 (Múzsák kertje) néven működő galéria alsó szintjén havonta változó kiállításokkal, nemzetközi hírű művészek munkáinak bemutatásával, az emeleten a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményéből válogatott tárlatokkal várják a látogatókat.
2011-től a Nyugat-Magyarországi Egyetem, Faipari Mérnöki Karának és az Alkalmazott Művészeti Intézet Szilikátművészetek Tanszékének vezetője Sopronban.
Ő alkotta meg a Kecskemét főterén található "Millenniumi díszkutat" és az 1956 emlékének szentelt "In memoriam szobrot", de a Katona József Könyvtárban is található alkotása, az alexandriai kapu, a könyvtár Gyermekvilágában.
1980-tól foglalkozik egyedi grafikai munkákkal, rajzzal, színházi díszletekkel és jelmezekkel, köztéri műalkotásokkal is. Grafikával bevallása szerint saját örömére, belső késztetésre foglalkozik, ezért ritkábban láthatja a közönség kiállításokon ezeket a munkáit. Erre a 80-as években került először sor Kecelen, de később is bemutatták néhányszor grafikáit, rajzait, például a budapesti Fészek Klubban, Rejkjavikban, New Yorkban és Párizsban is.
Az International Academy of Ceramics (IAC) és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja.
Hatvanadik születésnapját életmű-kiállítással ünnepelte Kecskemét.



(Magyar Ifjúság 1977-1)