Díjazottak
Csapó Angéla
-
Település:
Kaposvár
- Megye: Somogy
- Ország: Magyarország
- Díjazási év: 1998
- Műfajcsoport: Tárgyalkotók
- Műfaj: vászonszövő
Leírás
1988 óta foglalkozom szövéssel, minden érdekel, ami e mesterség része. A magyar szőttes hagyományok tisztelete, ápolása, továbbéltetése mellett fontosnak tartom más népek, kultúrák motívumvilágának, technikai tudásának megismerését is, hiszen így tudjuk saját kincseinket is jobban értékelni, megőrizni. Nem feltétlenül a múzeumi tárgyak hű másolását, hanem azok alapos ismeretét tartom fontosnak. Csak úgy képes tovább élni szőttes kultúránk, ha alkalmazkodik; a ma emberének és világának is meg tud felelni, képes beilleszkedni, helyet találni. Nem elég a kreativitás, az egyéni új ötlet, lényeges, hogy tisztelettel és felelősséggel bánjunk értékeinkkel; ezt mind oktatói mind egyéni alkotói munkám során szem előtt tartom.
A rongy és a gyapjú szőnyegek mellett a takács szőttesek, a finom gyapjúszövetek, pamut-, len-, kendervásznak szövésével is foglalkozom, valamint szalagok, övek, textilékszerek speciális szövésmódjait is alkalmazom, melyek lakástextilként, viselhető ruhadarabként, vagy azok kiegészítőiként találnak helyet a hétköznapokon, ünnepnapokon. A kezdeti években családtagoknak, barátoknak készítettem szőtteseket, később már cégek, intézmények, egyesületek, alapítványok, néptánc együttesek, kórusok, éttermek, magánszemélyek is megkerestek egyedi igényeikkel.
1992 óta szakmai fórumokon, országos pályázatokon is részt veszek, és folyamatosan zsűriztetem munkáimat a NIT által. A klasszikus értelemben vett hagyományokon alapuló szőtteseim tervezése és elkészítése során próbálom szem előtt tartani az eredeti élmény nyújtását, az egyes stílusok, karakterek visszaadását. Az anyaggyűjtést, minél több variáció megismerését, a tárgyelemzést, a jellegzetességek kiemelését, a specialitások felismerését elengedhetetlen előkészítő munkának tartom. Az átdolgozott, újrafogalmazott szőttesek terén soha nem hagyom figyelmen kívül a gyökereket, és azok tiszteletét.
Szeretem a szakmai kihívásokat, legyen az egy speciális rekonstrukció, vagy egy eredeti tárgy újrafogalmazása. Így módom van például honfoglalás kori viseletekhez készíteni szöveteket, vagy veterán autó kárpithuzatot szőni. A Nanushka divatcéggel 2012 óta dolgozom, ruhaanyagokat, applikációkat, viselet kiegészítőket tervezek és készítek számukra. Saját termékeimen a népi hagyományok és a takácsmesterség számos jellegzetessége felismerhető, ám elsődleges szempont számomra, hogy a tárgyak megfeleljenek a jelenkori igényeknek is, és az esztétikai élményen túl funkcióval is rendelkezzenek, ténylegesen használhatóak, viselhetőek, és tartósak legyenek.
A Budai Várban minden évben megrendezésre kerülő Mesterségek Ünnepén szőtteseimmel jelen vagyok, valamint olyan rendezvényeken, amelyek csak saját készítésű termékeiket kínáló kézműveseket hívnak és várnak (pl: Hévíz város rendezvényein, Szent György napon és Márton napon Szombathelyen, Kőszegen az Ostromnapokon és Orsolya napon, Magyarlukafán Vendel napon).
Az alapokat édesanyámtól, Csapó Sándornétól (született Villant Magdolna) kaptam, neki köszönhetem mindazt, amit eddig elértem. Bakay Erzsébet iparművész (nyugalmazott egyetemi tanár) és Borbély Jolán (etnográfus) által megtanulhattam, hogy mennyire fontos gyökereink ismerete, tisztelete, mekkora a felelősségünk hagyományaink megőrzésében. Dr. Papp Lászlónétól (népművészet mestere), sajátíthattam el a vászonszövés alapjait, ismerhettem meg szépségeit, bevezetett annak mérhetetlenül gazdag világába a debreceni szövőtáborokban. Lőrincz Pétertől (szövőszékkészítő mester) jelentős gyakorlati, technikai segítséget kapok, a takácsmesterség számtalan fortélyával gazdagít. Galánfiné Schmidt Teréztől (iparművész, népi iparművész, népművészet ifjú mestere) a nádudvari alkotótáborokban tanulhattam sok érdekes, a keleti szövött szőnyegekre jellemző szövésmódot. Műhelyének és személyének varázsa sok tekintetben megváltoztatta szemléletemet, a mesterség iránti szeretete és alázata, oktatói és nevelői munkája követendő példa számomra is.
Az amatőrök rendelkezésére álló lehetőségekkel élve tanfolyamok elvégzése mellett alkotótáborokba, kurzusokra jártam, hogy bővíthessem tudásomat, újat tanulhassak. A szervezett gyűjtő utak mellett egyéni gyűjtéseket is végzek itthon és külföldön egyaránt, ahol nemcsak a múzeumi tárgyakat keresem, hanem mindig a még élő szövőasszonyokat, takácsmestereket is, akik tanítanak, megmutatják „saját kincsüket, tudásukat".
1995.01.16-án C kategóriájú, alapfokú szövő szakoktató bizonyítványt szereztem (száma: 2974). 1995.12.11-én B kategóriájú, középfokú szövő szakkörvezető bizonyítványt szereztem (száma: 3465). 1994-től 1997-ig részt vettem Debrecenben az A kategóriájú felsőfokú vászonszövő tanfolyamon. 1997.07.11-én Népi játszóházi foglalkozásvezető igazolványt szereztem. 1997.10.29-én az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott 8643419123006 számú „Népijáték- és kismesterségek oktatója szőnyegszövő-takács (felsőfok)" megnevezésű, szakképesítést igazoló bizonyítványt szereztem (száma: B0051669 86/1997.) A fenti bizonyítványokat a Magyar Művelődési Intézet adta ki.
1996 óta szakkörök, játszóházak, alkotótáborok, mesterség bemutatók, szakmai rendezvények kapcsán a szövés oktatása is része lett mindennapjaimnak. A Somogy Megyei Népművészeti Egyesület elnökségi tagjaként a szövők összefogásában, szakmai előadások, kirándulások, közösségi programok szervezésében végzek társadalmi munkát. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége szövő szakmai bizottságának három cikluson át voltam tagja.
2000-ben alakult, és egyesületünk keretein belül működő Motolla Szövőműhely vezetőjeként és tagjaként ismerhetnek sokan. Közösségünk tagjai közt jó néhány pedagógus is van, ami fontos a mesterség továbbadása szempontjából. Kiállításokon, pályázatokon, rendezvényeken eredményesen jelennek meg munkáink, szakmai fejlődésünk érdekében a konferenciákon is folyamatosan jelen vagyunk.
2011 óta Óbudán, Csillaghegyen nyaranta több héten át tartok szövőkurzusokat a pápai Lőrincz Textiles Műhely által erre a célra telepített teljesen felszerelt műhely keretei közt. Itt mód van minden érdeklődő számára elsajátítani a kézi szövés alapjait, vagy a szövéssel foglalkozók számára lehetőség nyílik új ismereteket szerezni, bővíteni tudásukat.
2005 óta több szakmai konferencia előadójaként oszthattam meg gondolataimat, tapasztalataimat mind a tárgyalkotó népművészetről és annak jövőjéről, termékfejlesztésről, mind oktatási módszerekről, eredményekről.
2006-2007-ben az M-Stúdium Oktatásszervező Kft. felkérésére OKJ-s szőnyegszövő tanfolyamot vezethettem a Szabási Szociális Otthonban. A vizsgára való felkészülés elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását követelte meg a hallgatóktól, melyet eredményesen teljesítettek és szőnyegszövő bizonyítványt szereztek.
2007-2009-ben a négy országban zajló Inextex (A textilörökségen alapuló tudás, tapasztalatok, módszerek innovatív cseréje) eu-s projekt szakmai munkájában külső szakértőként vehettem részt a kurzusanyag összeállításában. A hazai alkotócsoport kurzusvezetőjeként dolgozhattam, valamint a kurzust záró konferencia szervezésében és a katalógus elkészítésében is részt vállalhattam.
2009-2010-ben a Zala Megyei Népművészeti Egyesülettől, az általuk megnyert SI-HU Kézműves Akadémia eu-s projekt keretén belül kaptam megbízást a termékfejlesztési kurzus anyagának és tematikájának teljes kidolgozására és a kurzus levezetésére. 2012-ben a záró konferencia egyik előadója voltam. 2011-2012-ben a projekt keretében kiírt alkotói pályázatok bíráló bizottságának munkájában, valamint a katalógus készítésében vehettem részt.
2012-2013-ban a Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesület által nyert Határon Átnyúló Együttműködési Program (Mutual Heritages 2) keretében a projekt által megvalósuló workshopokhoz kapcsolódóan oktatói feladatokat láthattam el szövés témakörben; a gyűjteményi anyagból kiemelt tárgyak rekonstrukciójának megvalósításához nyújthattam szakmai segítséget.
2008-2011 között a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajz, Kulturális Antropológia Tanszékének levelező hallgatójaként három évet végezhettem el.
2015-ben a Milánói Világkiállításon a magyar pavilonban mesterség bemutatót tartó kézművesek között népszerűsíthettem a kézi szövést.