Díjazottak
Lelkes András
Leírás
Itt dolgozik: Hangvető Zenei Terjesztő Társulás
1973-ban a szó szoros értelmében beleszülettem a táncház-mozgalomba, hiszen az első budapesti táncház megszervezésében a szüleim is részt vettek.
Később is ebben a környezetben éltem, édesapám éjjel-nappal az akkori zenekarok felvételeit hallgatta, tekergette magnóján - koreográfiát készített. Gyermekkoromat táncházakban, próbatermekben töltöttem, így, szinte észrevétlenül lett ismerős számomra a népzene.
Amikor a tanulásé lett a főszerep, csellózni kezdtem és a zenekari játék kezdeteit "tücsökzenekari" próbákon sajátítottam el szolfézstanáromtól, Demel Esztertől és csellótanáromtól Belej Ferenctől.
Nemsokára a Téka együttes prímása, Porteleki László is abban az iskolában kezdett el tanítani, ezért hamarosan népi zenekarban is játszottam.
Mire gimnazista lettem, már kifejezetten népi tanszék is volt a zeneiskolában, ott kezdtem a bőgő tanulmányaimat Konkoly Elemérnél és Mohácsy Albertnál. Átjártam az Óbudai Zeneiskolába is Havasréti Pálhoz. Nyári táborokban is tanultam - itt kerültem először kapcsolatba a népzene átörökítőivel, a falusi népzenészekkel. Tanítottak is, és az is előfordult, hogy felkértek egy-egy gyűjtésben való hangszeres közreműködésre. 18 éves koromra az akkori népzenetanítás minden lépcsőjét kijártam, de az egyik legfontosabb még hiányzott: a rendszeres kapcsolat, gyűjtések, élményszerzések. Fontos volt számomra, hogy felsőfokú tanulmányokat is folytassak. A kereskedelmi főiskolai és közgazdasági egyetemi évek alatt sem szűnt meg kapcsolatom a zenével - előbb egy blues-zenekarban (Dr. Valter & the Lawbreakers) játszottam, majd visszakerültem a népzenébe, a Cifra, majd a Tükrös zenekarba. Közben a Postás jazztanszakán is tanultam egy-két szemesztert.
Dolgozni kezdtem, tanácsadóként jártam a világot, majd az egyik romániai megbízás idején elkerültem Székre, húsvétra. Ekkortól rendszeresen jártam Erdélyt, elsősorban a mezőségi részt.
Mióta 2001-ben megalapítottuk Liber Endrével a FolkEurópa Kiadót, már professzionálisan is foglalkozom zenével. A kiadói szakmát a Mezőgazda Kiadóban tanultam meg. Szakmai sikereink közül nemcsak fonogram-díjas lemezeinkre, és az elismerő kritikákra vagyok büszke, (de legalább ilyen)nagyon fontosnak tartom a gyűjtéseket felvonultató archív sorozatunkat is, ami külföldön egyre több komoly elismerést vív ki magának.
Tükrös együttes honlapja:
Az 1986-ban alakult Tükrös Zenekar tradicionális magyar népzenét játszik a vonószenekarok hagyományos felállásában, olykor cimbalommal kiegészülve.
1996 óta megjelenő lemezeinek sajátos vonása, hogy egy-egy tájegységre koncentrálnak. Kitüntetett helyen szerepelt köztük a 2000-ben megjelent Szatmári népzene az 1900-as évekből, mellyel elnyerték a Magyar Művészeti Akadémia arany oklevelét. A mi Mezőségünk 2008-ban látott napvilágot, a legjobb mezőségi (magyarpalatkai, magyarszováti, széki, bonchidai, nagysajói, visai, kolozsi) cigánybandák előtt hajtva fejet. A Tükrös Zenekar tagjai számára ugyanis a Mezőség zenéje tette meghatározó élménnyé a népzenét, azzal szembesítve a muzsikusokat, hogy az ottani falusi bandák muzsikájának „szépsége, ereje és dinamizmusa a feldolgozás szándéka vagy a műfajok keverése nélkül is képes nem mindennapi élményt nyújtani a hallgatóságnak.”
A zenekar ennek a hagyománynak a továbbadását tűzte ki céljául - és ezt valósította meg harmincéves pályafutása során. Legújabb albumuk a Maros és Küküllők vidékének legszebb dallamait gyűjtötte csokorba Erdők, vizek zenéje címmel. A CD egyrészt a helyi adatközlők és mesterek (többek közt Csiszár Aladár, Gáspár Béla és Rácz Albert) előtt tiszteleg, de a természetközeli életmód eltűnésének veszélyére is felhívja a figyelmet.