Díjazottak

Magyar Kézműves Remek díjas bőrműves
A Népművészet Ifjú Mestere

Névjegy:

- e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
- telefon: +36 70 949 7231
- web:  http://leatherwork.hu/ és hamarosan:  http://krisztidobos.com/
- Facebook-os oldal:  https://www.facebook.com/krisztidobosleatherwork/
- you tube bemutatkozó kisfilm:

ÉLETÚT

BEMUTATKOZÁS

Műhelyemben hagyományos kézműves technikákat alkalmazva, egyedi megrendelésre dolgozom, szívesen készítek különleges, személyre szabott, egyedi bőr táskákat, övtáskákat, hátizsákot, tarsolyt, övet, mappát, combtáskát, különféle tartókat, tárolókat, komplett motoros kollekciókat.
Amióta az eszemet tudom, mindig rajzoltam, gyerekkoromtól fogva művészpályára készültem, egyértelmű volt számomra, hogy alkotó munkával szeretnék később is foglalkozni.
Képzőművészeti tanulmányaimat a Dési Huber Rajzkörben kezdtem, a gimnázium után előbb bőrdíszműves, majd bőrműves oktatói képesítést szereztem. Szakdolgozatomat a nomád népek bőrművességéről írtam.

A bőrműves szakma alapjait Molnár Imre, (Ferenczy Noémi díjas) bőrműves iparművésztől Európában is ritkaságszámba menő műhelyében tanultam. Mesteremtől egy olyan organikus, folyton kísérletező, a funkciót messzemenően szem előtt tartó, ugyanakkor a kivitelezésben kompromisszumok nélküli tárgyalkotási szemléletet kaptam, amit máshol nehezen sajátíthattam volna el.

Budapesten nőttem fel, 1996 óta Felsőpakonyon élek férjemmel és két gyermekemmel. 2006 óta működik a műhelyem, ahol egyedi megrendelésre dolgozom.

Műhelyembe több idős mester hagyatékából vásároltam fel régi kézi szerszámokat, lábbal hajtható bőrvarrógépet, varrószéket stb. Hiszem, hogy ezeknek a régi, kézbe simuló, sokat megélt szerszámoknak „lelkük” van, jobban esik velük a munka.

2006 óta nyolc évig részt vettem a „Képzők Képzője”, Országos Bőrműves Táborban, itt alkalmam nyílt sokrétű szakmai tovább fejlődésre.

2006 óta rendszeresen részt veszek a Hagyományok Háza Bőrműves Előadás sorozatán, ahol 2013-ban egy előadás keretében mutatkozhattam be a szakmának „Így dolgozom én” címmel.

2007-ben elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet.

2007 óta számos közös kiállításon vettem részt alkotó társaimmal, pl. a Magyar Nemzeti Galériában, a Hagyományok Háza Kiállítótermében, Nádudvaron stb...

2009 óta tagja vagyok a Dabas és Térsége Kézműves Egyesületnek és a Felsőpakonyi Képzőművész Körnek.

2014 . Magyar Kézműves Remek díjat nyertem „Motoros bőrtáska kollekció erdélyi ködmönök ihlette bőrrátét és kézi bőrfűzés díszítéssel” című pályázatommal.
2014. Önálló, bemutatkozó kiállításom nyílt az Ócsai Tájházban „Hagyományok bőrrel szegett határain:” címmel.

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK
2007. „Kifordítom-befordítom” Bőrműves Mesterek Kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria
2007. Ifjú Mesterek kiállítása, Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
2008. "Gyöngyök reneszánsza" – Alsónémedi
2008. "Dióhéjban a reneszánsz" – Felsőpakony
2010. A Dabas és Térsége Kézműves Egyesület kiállítása, Auchan, Soroksár
2011-2013. „Szomszédolás”- Települések vándorkiállításai, Gyál, Vecsés, Alsónémedi
2013. „A Három Grácia”- Kiállítás Fehér Anna gyöngy- és Nitchmann Corinna nemezművésszel, Felsőpakony
2014. „Kikészítettük”. A XX. Országos Bőrműves Tábor alkotóinak kiállítása, Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
2014. „Magyar Kézműves Remekek” kiállítása, Mezőgazdasági Múzeum
2015. „Élő Népművészet” Cegléd
2015. A Dabas és Térsége Kézműves Egyesület kiállítása, Örkény
2016. A Dabas és Térsége Kézműves Egyesület kiállítása, Bugyi
2018. Kortárs Képző és Iparművészeti Kiállítás – Pest Megyei Kormányhivatal
2018. "Kéz-Mű-Remek." Nemzeti Szalon - Műcsarnok

ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK
2014. „ Hagyományok bőrrel szegett határain” Ócsai Tájház

Rátétes kollekció timsós bőrökből:



Gömbölyű orrú női cipő timsós és növényi bőrökből:



A BŐR ÉS ÉN

A bőrművesség egyfajta gondolkodásmód számomra, hobbi és munka is egyben, de leginkább látásmód. Benne van mindaz, amit igazán szeretek: az elmélyült, belefelejtkező alkotás, a szabadság, a történelem, a manuális tevékenység, a tervezés, agyalás, állandó gondolkozás.
Magáról a bőranyagról felhalmozott tudás az emberiség egyetemes, évezredeken, kontinenseken, népeken, kultúrákon átívelő tudáskincse: gondoljunk csak bele, az egyik legrégebben felhasznált anyag az állati bőr. Hamarabb munkálta meg az ősember a bőrt, mint a fémet vagy a követ, hamarabb készített magának bőrből ruházatot, lábbelit, hajlékot, mint bármilyen más anyagból.

Ennek a hatalmas tudáskincsnek az őrzői vagyunk, mi bőrösök, bár a szakmák ebben a műanyag, virtuális világban egyre fogynak, de főleg itt Magyarországon van még mit őrizni, megőrizni…

Fontos számomra ez a kapcsolódás a múlthoz, az ősi, letűnt, a természettel szervesen együtt élő világhoz, elfeledett népekhez, civilizációkhoz: mindig érdekelt a történelem, a néprajz, ebből az anyagból pedig valahogy árad az időtlenség, a téren és időn kívüliség.

Ha létezik organikus építészet, akkor létezik organikus iparművészet, ezen belül pedig létezik organikus bőrművészet is. Ez az, ami engem izgat, rájöttem, végül is, én ezt csinálom, ez az én utam.
Mert mi is az, hogy organikus? Elsősorban gondolkodásmód, látásmód, persze, ha akarjuk, mögé képzelhetjük a Rudolph Steiner-i komplex antropozófikus filozófiát…

Ahogy az organikus építészet is, úgy én is elsősorban a törzsi társadalmakat, történelem előtti népeket, a természetet, és a népművészetet tekintem fő ihletőként, innen inspirálódom.

A természettel szoros közelségében, akár törzsi szinten élő népek, nomádok, pásztorok által készített tárgyak, technikák, de főleg a látásmódjuk inspirál. Szeretem a tárgyaikban a mívességüket és azt a türelmet, végtelen alázatot, amiből érzőzik, hogy megvalósulásukat nem a megélhetés, hanem a szépség, a harmonikusság megragadása, az alkotás öröme inspirálta.

Legyen szó akár egy afrikai pásztor tűzkövet rejtő erszényéről, egy gondosan megmunkált amulett tartóról, egy eszkimó bőr-anorákról, vagy egy magyar pásztor dohány zacskójáról. De nagyon izgalmasnak találom a történelmi korok divatját, vagy a jégbe fagyott Ötzi bőr ruháját, a dán mocsarakba ragadt, bámulatos, kora középkori, de akár ma is divatos bocskorokat, sarukat, szeretem a reneszánsz kor festményein fel-felbukkanó övön lógó erszényeket, érdekelnek a régi korok viseletének bőr részei, de a népi a szűcsmunka is.
Szeretem a régi tárgyhoz hasonlító tárgyat mai formába öntve, egy kis csavarral, a mai kor követelményeinek megfelelővé, hordhatóvá varázsolni.

Az a kontraszt érdekel, ami régi és új, idejétmúlt és ultramodern között feszül, ez számomra nagyon érdekes tud lenni. Szeretem azokat az egyedi megoldásokat, amiket géppel nem tudnak megcsinálni, ettől lesz a tárgy élő, személyre szabott.

Ezen kívül hiszek a szimbólumok erejében: ez a mai kor emberének is sokszor jelentést hordoz, számomra sem mindegy, hogy egy jelkép, egy jel milyen üzenettel bír. Akár egy megrendelőnek készülő tárgyon megjelenő jelkép is lehet számomra üzenet hordozó, akár számomra is lehet mondanivalója, lehet, hogy épp akkor, épp azzal a szimbólummal nekem is dolgom van… erősen hiszek abban, hogy a tárgyaknak is, főleg a kézzel és szívből készült tárgyaknak ugyanúgy, mint mindennek ezen a bolygón, rezgésük, üzenetük, mondanivalójuk van.

És itt válik el számomra a jó iparos a művésztől: igyekszem a tárgyaimat úgy megcsinálni, hogy mindig ott legyen bennük a gondolat, a gondolkodás, az üzenet is.

És hogy konkrétan miket készítek? Persze elsősorban egyedi bőr táskákat, de a táskák mérete, fazonja, összeállítása, színe, anyaga mind-mind más, sosincs két egyforma, itt szabadjára engedhetem a fantáziámat, használhatom akár azt a virtuóz bőrmegmunkálási tudást, ami a magyar népművészetnek olyan fontos jellegzetessége, vagy akár a rajzkészségemet.

Az anyagszerűség kiemelten fontos számomra, ez az organikus gondolkodásból fakad, a bőrt a bőranyaghoz kapcsolódó technikákkal munkálom meg, tudatosan nem használom a ma igen divatos, de más anyagokhoz kifejlesztett technikákat, pl. a vésést, faragást.

A bőrt igyekszem ennek az öko –logikus gondolkodásmódnak megfelelően tiszteletben tartani, és ennek szellemében felhasználni. Hiszen az állat, melynek a bőrét felszabom, az életét adta értünk: mindez felelősségre sarkall, ezért nem lehet egy bőrtáska számomra egyszerű divatcikk.

Motorosoknak teljes kollekciókat kínálok elsősorban cruiser és chopper motorokra egyedi, személyre szabott nyeregtáskák, hátsó táskák, hengertáskák, villatáskák, tankpadok valamint kis tárolók készítésével, mindent, amitől a motor egyedi és személyre szabott lesz, ami a stílusos és kényelmes motorozást szolgálja.

Egy motoros sokszor az életfilozófiáját, gondolkodását is kiteszi a motorjára, üzenetet közvetít, ami engem, mint készítőt, nagyon inspirál, hiszen a művészi díszítési módoknak nagyobb teret hagy, mint egy pl. irattáska díszítése.
A motorosokat kis túlzással a középkori lovagok mai leszármazottainak tekintem, miért ne készíthetnénk mívesen kidolgozott, egyedi bőr felszerelést a mai kor bőrpáncélba öltöztetett lovagjainak?

Itt az extrém igénybevétel, a felrögzítés módja, a táskák hatalmas mérete és merevsége eleinte igen nehéz feladatok elé állítottak, de a különleges díszítésre is lehetőséget adó motoros táskák készítése számomra olyan egyéni kifejezésre alkalmat teremtő, egyedi alkotó feladat, amit mindig is szerettem volna csinálni. Ezen kívül egy 50 kg-os nőnek olyan komoly, kihívásokkal járó nehéz fizikai munka, amire viccesen azt szoktam mondani, hogy ez az én “extrém sportom”.

Rátétes irha melles timsós bőrökből:



Rátétes kis táska timsós bőrből:



A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE díj

2007 augusztus 20-n, fiatal alkotóként a Magyar Oktatási-és Kulturális Minisztérium állami kitüntetését, a Népművészet Ifjú Mestere díjat vehettem át.
Ez a díj azoknak a fiatal (15-35 éves) alkotó- és előadóművészeknek adományozható állami kitüntetés, akik az egyes népművészeti ágakban kiemelkedő egyéni teljesítményt értek el.
Évente akkor még 15, ma már csak 10 fiatal alkotót illet meg ez a cím, óriási vita, harc folyik a szakmai zsűriben, hogy ki kaphatja meg abban az évben a kitűntetést. Ilyenkor összemérik a kecskedudást a hímzővel, a fafaragót a néptáncossal, egyszóval az almát a körtével. ..

Ezzel a díjjal, ezzel a pályázattal, és az ebbe fektetett hatalmas munkával indult igazából a pályám. Talán már előre vetítette azt a hozzáállást, melyet szerintem ma is képviselek, konkrétan, hogy mindig a nehezebb végén fogom meg a munkát, gondolkodás nélkül belevágok nem éppen törékeny nőkre szabott feladatokba is… Ha akkor tudtam volna, mekkora munkát vállalok ezzel a kollekcióval magamra, lehet, hogy másképp döntök, és ennél egyszerűbb tárgyakat választok pályázatom témájául.

A magam részéről egy olyan különleges, teljesen archaikus, kereskedelmi forgalomban nem beszerezhető bőrfajtát választottam pályázatom témájául, ahol csak az anyagok beszerzése négy hónapbomba került. Rengeteg idegeskedés, többszörös reklamáció után már-már attól tartottam, hogy magára a tárgyak elkészítésére, a kézi varrás hatalmas munkájára egyszerűen nem marad idő.

Ugyanis ez a fajta bőrkikészítési eljárás (timsós, fehér cserzés) kihaló félben van, 2007-ben úgy tűnt, végleg eltűnt, gyári körülmények között egyáltalán nem foglalkoznak vele. Meg is mondta nekem akkor egy tímár, hogy ezzel meg mit akarok, hiszen ez „kőkori módszer”!
Néhány tíz évvel ezelőtt minden valamire való pásztorember vagy juhokat tartó gazda maga készítette ki a levágott vagy elpusztult állata bőrét, nagyrészt ezzel az évezredes múltra visszatekintő módszerrel.

2007-re az a néhány kicsi tímárműhely, ami még megmaradt az országban, igen változó kapacitással és meglehetősen változó minőségben dolgozott, mára úgy tűnik, történt némi előre mozdulás e téren is, ami bizakodásra adhat okot…
Pályázatommal olyan egymással jól kom­bi­nál­ható, egymáshoz szervesen illeszkedő tárgy­együt­test szerettem volna létrehozni, amely ma is hordható, egyedi és különleges alkalmi viselet, de mégsem hivalkodó, népieskedő, és nem kelti múzeumi tárgymásolat érzetét.
A kézzel varrott irha melles, a kicsi táska és a cipő és öv kacsakaringós rátétjeit kézzel több, mint egy hónapig varrtam. A gömbölyű, zárt orrú női cipő elkészítéséhez mesterem, Molnár Imre útmutatása kellett, ő maga az ötvenes években, ipari tanuló korában még megtanulta, hogyan lehet a nehezen hozzáférhető helyeken tű nélkül (!) kézzel varrni, na, itt gyakorolhattam kedvemre! A talp és a rakott sarok kézi összecsiszolásának kemény, soha véget nem érő fizikai munkája közben elmerenghettem, vajon miért nem voltak anno női cipészek, a nők feladata maximum a felsőrész elkészítése volt, nem véletlenül!

Összességében kemény, de nagy tanulságokkal járó hónapok voltak ezek. Ma is büszkén vállalom, az akkori tudásom legjavát tettem bele, a 30 oldalas dolgozat volt ebben a legkisebb munka. Persze, ma már nagyon sok mindent másképp csinálnék, igen, én is látom a hibákat, bevállalom őket. De ez a bőrös munkákban a legszebb: hogy nem vagyunk tökéletesek, na, a kézi munka már csak ilyen, vagyis tökéletes tárgyat nem tudunk, nem is kell csinálni…

Rátétes női bőröv timsós bőrből:



Mostanság: