Díjazottak

1986. április havában születtem Szegeden. Szüleim támogató szándékára és kedves általános iskolai énektanárom indíttatására már kisiskolásként volt alkalmam kapcsolatba kerülni a zenével. A Zákányszéki Általános Iskolában az ének órák hatására csatlakoztam a helyi, majd az üllési művészetoktatáshoz. Kezdetben zongora, majd néptánc és végül a "népi brácsa" és a népzene csodálatos világába csöppentem bele.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy olyan kimagasló tanári egyéniségek, zenészek kezdtek el velem foglalkozni, mint Sturmann Jenőné "Tony" és Virágvölgyi Márta. Az általuk sugárzott szeretet, alázat és hit a magyar népzene iránt gyorsan átragadt rám is. Így megkaptam azt a "leckét", amit talán a legfontosabbnak tartok az oly sok közül. A folyamatos oktatás és tanulás által 1996-ban csatlakozhattam 10 évesen az üllési Rokka zenekarhoz. A zenekar tagjai Lovászi Irén és Bittó Nándor, akikben mai napig, és még remélem nagyon sokáig a "pót szüleimet" tisztelhetem.

Ez a kialakult barátság ill. viszony, a jelentős korkülönbség ellenére nagyon fontos számomra. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hisz nélkülük nem lett volna alkalmam elindulni ezen a különös, ugyanakkor gyönyörű pályán. Rengeteg közös élményt, muzsikálást és külföldi turnét tudhatunk a hátunk mögött. Sokat tanulhattam tőlük, segítettek megismerni a zene és az élet fortélyait. Az idő teltével elkezdtem felcseperedni és komoly érdeklődést mutattam a műszaki élet iránt is.

Így édesapám ill. a középiskolám (Déri Miksa Ipari Szakközépiskola, SZEGED) hatására komoly döntést hoztam. 2004-ben a sikeres érettségi vizsgám után jelentkeztem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Gépészmérnöki szakára. Így számomra akkor még alig ismert városba és környezetbe kerültem. A sok új probléma és a mindennapok megoldásához úgy éreztem, muszály folytatnom azt, ami már ekkorra életformámmá vált.

Zenélnem ill. ápolnom kell a magyar kultúrát, és így nem hagytam, hogy az otthontól való távolság legyőzze a népzene iránti vágyamat. A korábbi együtt muzsikálásaink alatt nagyon sok jó ismerőst és barátot szereztem és voltak köztük, akik már egyetemistaként Budapesten töltötték a mindennapjaikat. Igy ezekkel a barátokkal nem volt nehéz megtalálnom azt, amit itt az új környezetemben is kerestem. Elkezdődtek a közös muzsikálások, majd elhatároztuk, hogy kezdődjék a közös "tanulás is".

Ennek következményeként megalakultunk, mint Fondor zenekar. Végül szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, köztük szüleimnek a sok türelmet és támogatást, továbbá kedves zenész barátaimnak Nagy Gábornak és Nagy Zsoltnak, akik mára a zenekar közös jó barátjaivá váltak.