Díjazottak

Tizennégy és tizenkét éves kislányaimmal ellentétben, akik születésüktől fogva hallgatják, élik a népzenét és táncot, én viszonylag későn ismerkedtem meg a néptánccal. Már tizenöt éves voltam, amikor kis falumban megalakult a Rózsabimbó Néptáncegyüttes. Akkori vezetőnk (ma kollegám) rábeszélt, hogy kezdjek el járni egy éppen akkor induló másik csoportba is, a Pöndöly Táncegyüttesbe. E két csoportban folyó munka során komolyabban érdekelni kezdett a tánc, és az is, ami mögötte lehet. Minden szabad időmet erre a célra fordítottam, fejlesztettem magam, ahol csak lehetett ott voltam. Táncházakban, továbbképzéseken, táborokban szerzett ismereteimnek köszönhetően a Mindszentgodisai fiatalabb nemzedéket kezdtem először tanítani. Ekkor már tudtam, hogy ez az, amivel igazán szeretnék foglalkozni. 2003-tól polgári szolgálati időmet már egy művészetoktatási intézményben töltöttem, mint asszisztens. S eredeti, ács foglalkozásomat feladva csak a tánccal kezdtem foglalkozni Komlón és környékén. 1996 óta vagyok táncosa a Komló Pöndöly Néptáncegyüttesnek, aminek 2004 óta tánckarvezetője, vezetője is vagyok. Az együttes utánpótlását a Komlói Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény adja, melynek 2005 óta vagyok néptáncpedagógusa. Diplomámat 2008-ban szereztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 2011-ben Martin György díjat kaptam az Ormánságban végzett kutató munkámért. 2016-ban pedig Fülöp Ferenc díjat nyertünk feleségemmel, hosszúhetényi táncokkal.

Már kezdő táncosként is érdekelt Baranya tánchagyománya.  E viszonylag feldolgozatlan, s gyűjtési felvételekben sem bővelkedő tájegység táncainak megismerését két olyan faluban kezdtem, ahol tanítottam is, az ormánsági Kémesen és a Völgység - Baranyazug határán lévő Egyházaskozáron. Utóbbi faluban gyerekjátékokat gyűjtöttem az alatt a két év alatt, míg az iskola néptáncosait oktattam. Kémesen és Szaporcán eltöltött hét év alatt a harmonikus, baráti és kollegiális viszonynak köszönhetően született szakdolgozatom Kémes és Szaporca Táncai és Táncélete címmel. Ez a dolgozat átfogóan tárgyalja e két falu táncait, a táncokhoz kapcsolódó alkalmakat, szokásokat. Képet ad a férfi és női viseletekről, majd az ormánsági kanásztánc tanításának módszertanával foglakozik hat modul órára lebontva. A dolgozathoz mellékeltem egy DVD-t is, melyben megtalálhatóak a táncjelírással lejegyzett dolgozatban közölt motívumok, részekre bontott filmes felvételek, a fellelt archív és általam készített fényképek, valamint hangzó felvételek. 

A szakdolgozati gyűjtő munka sarkalt arra, hogy közelebbi környékünkön lévő két falunak a táncait is felkutattam, feldolgoztam. E három falu táncanyagából készült koreográfiával be is mutatkoztunk a Hagyományok Háza Almárium műsorában, a falvak hagyományőrzőivel együtt. A Népművészet Ifjú Mestere címet 2011-ben, eme három falu táncainak leírásával nyertem el. 

Címe „A sok színű baranya táncai”. 

Legnagyobb példaképemnek Andrásfalvy Bertalant tartom, akinek élete és munkássága mindenki számára példaértékű kell, hogy legyen. Ösztönzött, és gyűjtő munkámban sokat segített.

A jövőben is fontos feladatomnak tartom Baranya táncainak kutatását, a felnőtt és hagyományőrző együttesek összefogását, sok színű baranyánk tánc, zene és viselet kincseinek minél nagyobb körben való megismertetését.