Díjazottak
dr. Zoltán Csaba
Leírás
2021. június 27. vasárnap 09:52
Névjegy
Az 1954-ben, Pécsett született Zoltán Csaba a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskolában végzett, fizika tagozaton. A szegedi egyetemen, a természettudományi karon, szintén fizikusként diplomázott, 1979-ben. Az ELTE fizika tanszékén 1982-ben doktorált. Évekig foglalkozott meteorológiával, később egy közvélemény-kutató cégnél kamatoztatta tudását. Papíron már nyugdíjas, de aktív életet él, vállalkozó, miközben szabadidejében hegedűt is készít. Elvált, élettársi kapcsolatban él. Két gyermek édesapja, négy unokája van.
Nagyon hasonlóak léteznek, ám két teljesen egyforma hegedű a világon nincsen. Mindezt talán elhihetjük dr. Zoltán Csaba fizikusbak, aki készített már legalább negyven vonós hangszert. Mivel zenét is tanult, kottából és hallás után is muzsikál, hát érzi a különbséget. Saját darabjait nem szokta kímélni, alaposan „bejáratja, bejátssza" azokat. Aztán, ha valakinek megtetszik egy-egy remekműve, akkor azt eladja. De rögtön nyúl is a fa után, hogy egy másikat alkosson. Pont olyat, amilyent még senki sem látott, hallott a Földön. Elsőre azért nagy kihívás egy brácsa, netán hegedű elkészítése. Főleg azoknak, akik nem profi hangszerkészítőként végezték tanulmányaikat. Ebben azonban valahol félúton van Zoltán Csaba fizikus. A tudományos ismeretek jól jöttek számára, amikor elkezdett érdeklődni a hangszerkészítés iránt. Rezgések, hangtan, torzulások, szerkezeti ismertek. Mindezek nélkülözhetetlenek elemek ebben az iparágban. A kézügyesség is szempont, meg a türelem sem mellékes dolog. Ez ripsz-ropsz nem megy!
– A klasszikus formát, szerkezetet, a hagyományokat igyekszem követni – vallotta be Zoltán Csaba. – A modern anyagokat kerülöm, bár azért, mondjuk, a ragasztók esetében megengedőbb vagyok. A vonón kívül mindent magam készítek, ez utóbbi külön téma. Talán meg tudnám oldani, de inkább veszek mesterembertől.
– Miképpen kezdődött ez a kalandja?
– Eredetileg a kíváncsiság vezetett a hegedűkészítés felé. Érdekelt, hogy a kisebb javítások után képes lennék-e egyet önállóan megcsinálni. Utólag mondhatom, azért a tapasztalat eleinte nagyon hiányzott. Szóval számos fogást a saját káromon kellett megtanulnom.
– A szép megszólalásig rögös út vezet?
– Jó lenne, ha időben is ki tudnám fejezni, de lehetetlen lemérni, mert a munka nem folyamatos. Néha félreteszem, más dolgom akad. Azért a faragás, gyalulás, fűrészelés, lakkozás aprólékos feladatsor. A nyakat kialakítani sem könnyű. De lassan kirajzolódik a tárgy, aminek jó hangot kell adnia. A végén még rengeteg aprólékos feladat, hangolás van hátra. Ezt tulajdonképpen soha nem lehetne befejezni, inkább abba kell hagyni. Rámondva, hogy kész!
– Valóban alaposan be kell „törni" egy hegedűt?
– Én nem félek „megrángatni", ez hónapok kérdése. Természetesen vigyázok rá, de mégsem kímélem. Valóban szebbé válik a hangja az évek múltával.
– A szép lakkozás javítja a hangzáshűséget?
– Erre azt szoktam felelni, a festéssel tulajdonképpen csak rontani lehet a végeredményen. De az alapanyag mindennél fontosabb. Kerítéslécből is lehet a hegedű, csak kevésbé válik becsessé, ez tagadhatatlan.
– Különleges szerszámok szükségesek ehhez a szakmunkához?
– Nyilván, a hétköznapi faipari eszközök nem igazán alkalmasak hozzá. Azért itt nagy pontosságra törekszünk. Gyakran akkora gyalukkal pepecselünk, amik alig látszanak az ujjaink között. Ezek ráadásul nem is éppen olcsó fajták, bár nem egyszerre vettem meg őket. Inkább apránként, ahogyan szükség lett rájuk.
– Amikor egy-egy zeneszerszámtól megválik, szokott fájni a szíve érte?
– Alaposan megnézem, kinek adom. Ha értő kézbe kerül, akkor örülök. De olyankor gyorsan nekilátok egy másiknak, mert kedvelem a kísérletezést. Számomra ez nem megélhetési forrás, sokkal inkább izgalmas képességpróba.
Pucz Péter – Fotó: Dittrich Éva
Forrás: https://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/a-jol-zengo-hangszer-titkat-is-elarulja-zoltan-csaba-a-pecsi-hangszerkeszito