Díjazottak

„Fába vésett ige

Négy éve foglalkozik hivatásszerűen a fafaragással Széles Zsolt. Debreceni otthonában alakította ki műhelyét a 27 éves fiatalember. Itt találkoztunk, hogy beszélgessünk faragásról, hitről, népi kulturánk ősi jelképeiről.

Zsolt huszonkét évesen jelentkezett a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolába, itt kezdett el foglalkozni a fafaragással. Mint mondja, az ötlet felülről jött. Mezőgazdasági végzettsége van, ebben képzelte el az életét, nem is tudott a nádudvari iskoláról. Mégis, amikor jelentkezett, és felvették, érezte, hogy ott a helye. Csakis Istentől jövő elhívás lehetett ez, mert máshogy hogyan jelentkezhet valaki egy olyan szakterületre, ami addig nem is foglalkoztatta, és egy olyan iskolába, amiről addig nem is hallott? - mondja mosolyva.

És, hogy mit kapott Nádudvaron? Ez egy nagyon családias iskola - meséli. Ez volt az első intézmény, amit megszeretett. A népi kultúrával, a népművészettel ott ismerkedett meg igazából, és azóta is ezzel foglalkozik. Mint mondja, nagyon fontos ennek a szellemi háttere, megtanulni azt, hogy milyen motívum mit jelent, hogyan lehet ezt rendszerbe foglalva kivitelezni. Saját bevallása szerint őt teljesen magával ragadta ez a világ, és igyekszik a saját útját járni ezen a területen. Azon dolgozik, hogy olyan stílust alakítson ki, ami csak rá jellemző. Az első tárgy egy szaru fűszertartó volt, amit faragott az iskolában. Itt tanulta meg a szakma szeretetét. A két éves képzés után otthonában tudta kialakítani műhelyét, ahol faragott bútorokat kezdett el készíteni.

Amikor a munkáiról kérdezem, egy faragott bölcsőt említ, mint számára különösen kedves alkotást. Ezt a nővérének készítette, amikor babát várt. Most is egy hasonló munka előtt áll. Nagybányáról kapott egy felkérést, ahol egy úgynevezett Vándorbölcső Program indul. A bölcsőt az ott született magyar gyermekek használhatják majd. Mint mondja, igyekszik olyan motívumvilággal díszíteni, ami összekovácsolja a nagybányai magyar közösséget.

Tavaly egy különleges felkérést kapott gyülekezetétől, a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközségtől. A jubileumi év alkalmából egy emlékművet készített el, ami a templom kertjében kapott helyet. A három és fél méter magas tölgyfa rönköt domború faragással díszítette, az üdvtörténetet meséli el rajta, népi motívumokkal. Fontosnak tartotta, hogy az évforduló kapcsán olyat alkosson, ami kötődik az ötszázadik jubileumhoz. Mint mondja, az üdvtörténet kulcsfontosságú állomásait ragadta ki, figyelembe véve azt, hogy a népi motívumokkal mit tud kifejezni, mivel nem figurális ábrázolásról van szó az emlékművön. Amikor arról kérdezem, hogy sok imádság áll-e a munka mögött, mosolyogva mondja, hogy igen, jó pár óra. És az elkészítése közben is, mert akadtak azért nehézségek. Izgalmas volt a munka, mert ilyen jellegű felkérése még nem volt addig, és az alkalomhoz is méltóan kellett megalkotni. Ez volt az első munkája, amiben a hit és a hivatás teljesen összefonódott. Faragás közben csak ekörül forogtak a gondolatai, így telejesen el tudott mélyülni hitében.

Zsolt úgy próbálja élni a mindennapokat, hogy érződjön a református hívő identitás, a Krisztustól tanult lelkület látszódjon az életén. Munkáiban is megjelenik a hite, igyekszik a faragásainban egy-egy magasztos mondanivalót megjeleníteni, vagy valami olyat, ami erőt ad a hétköznapokban. Amikor arról kérdezem, hogy fontosnak tarja-e, hogy református hívő ember, mosolyogva válaszol: más utat nehezen tudok elképzelni magamnak. A magyar népi motívumvilág pedig a kifejezőeszközeinek egy kincsestára, melyekkel igyekszik úgy gazdálkodni, hogy kihozza belőlük a maximumot. Amikor a művészetének a fejlődéséről, változásáról kérdezem, azt mondja, mind technikailag, mind szellemileg egy egészen más szinten van, mint a kezdetekkor. Ami megkülönbözteti más fafaragóktól, hogy igyekszi a népi motívumokat is az Ige tükrében vizsgálni, használni és talán szelektálni is egy kicsit.

Széles Zsolt csendes alázattal végzett munkája nyomán talán egy kicsit igehirdetések is az elkészült alkotások. Az evangélium mondanivalóját egy olyan különleges módon közvetíti az emberek felé, amit tálentumként kapott a Teremtőtől. A faragást hivatásként éli meg, melyben igyekszik tovább vinni őseink tudományát. Célja, minél inkább felnőni ehhez a feladathoz."

Komorné Csernáth Erzsébet riportja a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség oldalán jelent meg 2018. március 22-én (http://www.szabadsagtelepiref.hu/2018-03-22-18-29-44/faba-vesett-ige)