Díjazottak

1990-ben születtem Budapesten. Édesanyám Sáringer Erzsébet Mária, édesapám Juhász Zoltán.

Népies műveltségű, értelmiségi családban volt szerencsém felnőni, ebből kifolyólag egész életemben kapcsolatban álltam a kézművességgel is. Testvéreimmel kézműves tárgyak között nevelkedtünk, adatközlő mesterek voltak otthonunk a vendégei. Nyaranta népzenei táborokba jártunk, karácsonykor Pál Pista bácsinál vendégeskedtünk. Természetes volt számunkra, hogy ha elértük a “megfelelő kort”, az öreg pásztor megajándékozott minket, egy nekünk font karikás ostorral. Betéve tudtuk, és mai napig mondókaszerűen fel tudom sorolni az öreg pásztor által tanítottakat, a palóc kanászostor szerkezeti elemeit. Fakardokat faragtunk nappalink parkettázásának megmaradt anyagából, “bőrpáncélokat” készítettünk elhasználódott táskákból. Ez akkor még csak játék számba ment, de ezen tevékenységek által kreativitásunk, kézügyességünk fejlődött, és felfedeztünk, az ezekkel a természetes anyagokkal folytatott munkában rejlő örömöt. Mindazonáltal nem terveztem, hogy a kézművességgel hivatásszerűen fogok foglakozni, de szerencsére az életem mégis így alakult.

2009-ben érettségiztem a Mustármag Keresztény Gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányaimat a gödöllői Szent István Egyetemen kezdtem, mezőgazdaságimérnökként. Az agráregyetemi környezetben nem találtam a helyem, ezért komoly igény támadt bennem, hogy az iskolai tanulmányaim mellett valami egészen más dologgal is behatóan foglakozzak. Ekkoriban akadt a kezembe Lukovszky Ilona Bőrművesség című könyve. Ennek hatására kezdetem bőrrel dolgozni. Kezdetben a környezetemben fellehető hulladék anyagokból próbáltam - kezdetleges szerszámaim segítségével - tárgyakat alkotni. Nagyon élveztem ezt a tevékenységet, és azt hiszem, a körülményekhez képest sikeres is voltam benne. Kopott bőrkabátokból és szakadt táskákból készítettem tarsolyokat, tolltartókat. Minél többet foglalkoztam bőrrel, annál jobban érdekelt ez a szakma. Ennek megfelelően nem csak szerszám és anyag készletemet kezdtem fokozatosan bővíteni, de 2011 őszén beiratkozatam a Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájába, szíjgyártónyerges szakra.
Itt aztán egy új világ nyílt ki számomra. Felszerelkeztem megfelelő szerszámokkal és a szakmai ismereteim is komolyan vehetővé váltak. Így lett hobbiból hivatásommá a bőrművesség:
- 2014-ben vizsgáztam szíjgyártó-nyerges szakmából jelesre, a Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájában.
- Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájában tanulamtam Népi játszóházi foglalkozásvezetést.
- 2015-ben a Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájában a népi játszóházi foglalkozásvezetőnek tanuló diákoknak tanítottam bőrművességet.
- 2012-től folyamatosan tartok foglalkozásokat. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a gyimesi Tatros Parti Népművészeti Táborokban engem kértek fel bőrműves oktatónak.
- 2014-től dolgozom az Attila-bows kft-nek bőrművesként. Hagyományőrző íjászattal kapcsolatos bőrtárgyakat tervezek és kivitelezek.
- 2016 óta zsűriztetem alkotásaimat. Büszkeséggel tölt el, hogy a zsűri eddig minden leadott tárgyamat minősítésre alkalmasnak találta.
- 2017-től egyéni vállalkozóként dogozom.
- 2018-ban végeztem dicséretes, kitűnő szakvizsgával a Bszc Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskolájában, Népi bőrműves szakon.
- 2018 őszén két nádudvari diáktársammal együtt nagyszabású kiállításom volt a keszthelyi Balaton Színházban.
- 2019 tavaszán az Óbudai Népzenei Iskola kért fel kiállítónak. Március 14-én nyílt meg zsűrizett termékeim egy részét bemutató tárlat.
- 2019 decemberében elnyertem a Tárgyalkotó Népi Iparművész címet. Összesen 31 Mester Remek, 7 míves termék és egy ajándék tárgy minősítést sikerült elérnem.
- 2020-ban Príma Junior díjban részesültem magyar népművészet és közművelődés kategóriában. - 2021 nyarán bemutatott országos Élő Népművészet kiállításon ezüst oklevéllel díjazták az egyik pályamunkámat. - 2021-ben Népművészet Ifjú Mestere díjban részesültem