Település:
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1987

Leírás

Szakmai önéletrajz (20212)

Leánykori nevem Róka Margit. 1987. július 19-én születtem Újvidéken. Szenttamáson laktunk jelenlegi határainkon kívül, Bácskában. Az ott kialakult háborús helyzet miatt 1990-ben Magyarországra, Kecskemétre költöztünk. Szüleim ma is ott élnek. Gimnáziumba Miskolcra jártam. Az ott töltött nyolc év nagyon meghatározó volt számomra. Itt kezdtem el néptáncolni, és ez volt az első lépésem a népi műveltség felé. A néptáncot főiskola mellett és azután is folytattam, ami magával hozta a népzene szeretetét, a tájegységek, viseletek megismerését. Főiskolára a Pető intézetbe jelentkeztem, ahol mozgássérült gyerekekkel foglalkoztam, de nem végeztem el. Azt éreztem nem az én utam. Persze a segítségnyújtás és gyógyítás iránti vonzalmam megmaradt. Így találtam a férjemre, Géczy Gáborra, és a Magyar Népi Gyógyász képzésre. Itt a gyógyítás mellett népművészetünkről, hagyományainkról, motívumkincsünkről is sokat tanulhattam. Már annyi elméleti tudást szereztem, hogy a következő lépés nem lehetett más, mint a gyakorlati megvalósítás. Ezért kiköltöztem Magfalvára, ahol szép lassan valóra váltottuk az álmainkat. Őshonos állatfajtákat tartottunk, kiskertet műveltünk, gyógynövény ismereteket szereztünk, megismerkedtünk a népi építészettel és tettük mindezt kalákában, ahogy tették őseink is. Számunkra öröm egy saját kezűleg kialakított, hagyományos tudással bíró környezetben élni. Ehhez az életfelfogáshoz szervesen hozzátartozik a kézművesség. Vágyam volt az, hogy ünnepnapokon a saját magam készítette, szép ruhába öltözhessek, és öltöztethessem családomat, hogy az általam készített lakástextilek ékesítsék otthonunkat. Így jutottam el Nádudvarra, ahol Galánfiné Schmidt Teréz mellett rengeteget tanultam, nem csak a szakmáról, hanem emberségről, alázatról és arról milyen az, amikor valaki lelkesedésből csinál valamit. Azóta úgy gondolom csak így érdemes bármit is csinálni! Egy év után, 2010-ben vizsgát tettem, és népi kézműves – takács lettem. A műhelybe csak azért nem töltöttem el több évet, mert férjemmel gyermekáldás elé néztünk. Így pár évre háttérbe szorult a szövés, mivel három gyermek boldog édesanyja vagyok!

Jelenleg újra előtérbe került a szakmám. És a család lett a fő motiváció. Mert, amit megálmodtam, hogy elkészítem a családom öltözékét, vagy legalábbis egy részét, azt most ültetem át a gyakorlatba. Hozzánk legközelebb eső városban, Monoron már három éve ott vannak az én munkáim is a karácsonyi és húsvéti kézműves kiállításon. Kis falunkban, Gombán kétszer kértek fel hogy rendezzek kiállítást a munkáimból. A gombai óvoda, hagyományőrző mesteróvoda, ahol továbbképzéseket is tartanak óvónőknek, akik a magyar nyelvterület bármely részéről érkezhetnek. Egy alkalommal volt szerencsém nekem is részt venni egy ilyen továbbképzésen, mint előadó. A farsangi fonó, a kelengye, és a vászonszövés témájában sikerült elmélyülni! Az iskolában szövő szakkört tartottam technika óra keretén belül minden korosztálynak. Öröm volt látni mennyire élvezték a gyerekek is ezt a fajta tevékenységet. Ezen felbuzdulva táborokban, falunapon, majálison is tartottam már ilyen jellegű foglalkozásokat, nem csak gyerekeknek!

Míg Nádudvarra jártam egy csoportos pályázaton értünk el helyezést, majd hosszú szünet következett. Egyéni megmérettetésen nem voltak tárgyaim az elmúlt évig. Tavaly kezdtem el zsűriztetni munkáimat és beadtam a pályázatot a Népművészet Ifjú Mestere címért is. Rájöttem, hogy azáltal ha megmutatom az alkotásaimat másoknak és visszajelzést is kapok, rengeteget tudok fejlődni! Ebben az évben is zsűriztettem, több sikerrel mint tavaly, és az Élő Népművészet kiállításra is küldtem szőttest. Most már keresem ezeket az alkalmakat, a kihívásokat, mert az ember mindig törekszik a jobbra. Mindig lehet még hova fejlődni. És jó pap is holtig tanul. Galánfiné Schmidt Terézzel a mai napig tartom a kapcsolatot, és más szövőkkel is. Fontosnak tartom a tapasztalat cserét és a szakmai eszmecserét! Ebből a célból vettem részt a Hagyományok háza által rendezett szövő mesterkurzuson is!
Majd beiratkoztam a Népi Játszóház Vezető Képzésre, amit nagyon élvezek, és megerősített abban, hogy az anyagok közül hozzám legközelebb a textil, ezáltal a szövés áll.

Számomra a szövés meditációt, rendet és rendeződést jelent! Ezáltal segít az alkotónak a belső rendeződésben. Helyre kerülnek, letisztulnak a gondolatok. A monotonitása segít az elmélyülésben, a díszítő technikák alkalmazása pedig a kiteljesedésben! Egy ilyen munka során átélhetjük, megélhetjük a harmóniát! Erre törekszik minden kézműves! A mai társadalomban nagyon hiányzik ez a fajta tapasztalatszerzés. Az igazi teremtés, alkotás, a kétkezi munka teljesen háttérbe szorult. Kerüljük a monoton dolgokat! És eszünkbe sem jut, hogy milyen jótékony hatással bírhat egy egyszerű alkotó tevékenység!

Terveim közé tartozik, hogy ezt a fajta rendeződést másoknak is lehetővé tegyem. Szeretnék egy műhelyet berendezni, és lehetőséget biztosítani azoknak, akik szívesen kipróbálnák magukat a szövésben.

Az évek során felgyűjtött ismeretanyagot is szeretném kamatoztatni. Erdélyben, és Magyarországon vásárokban járva sikerült több régi szőttest beszereznem és ezeket tanulmányozva magam is rájöttem sok mindenre, megismerkedtem technikákkal. Ez a fajta kutató munka nagyon sokat segített abban, hogy a lefotózott és a könyvekben látott hagyományos tárgyakat is jól tudjam értelmezni, megfejteni és reprodukálni! Ebben a fajta hagyományőrzésben az jelenti számomra a legnagyobb kihívást, amikor élővé teszem a népművészetet az által, hogy egy eredeti darabhoz hozzáteszek egy kicsit abból, ami én vagyok, ami az én ízlésemet tükrözi, de összhangban, harmóniában van az eredeti darabbal. Ez sokszor nehéz, nem is sikerül mindig, de a tisztelet megvan bennem kézműves elődeink iránt, akik ránk hagyományozták ezt a gazdag ismeretanyagot. Különös figyelmet fordítok szülőföldem a Bácska háziszőtteseire! Nagyon szeretném ennek a tájegységnek az anyagát is felgyűjteni, tanulmányozni, és másokkal is megismertetni!

Volt szerencsém bepillantani más népek kultúrájába is. Férjem járt Indiában, eljutott Amerikába és, ahol csak megfordult és találkozott szőttessel, mind megörökítette számomra!

Végül pedig célom, hogy továbbra is zsűriztessek tárgyakat, részt vegyek pályázatokon, kiállításokon, ahol én is tudok fejlődni, tanulni, és segíteni azoknak, akik még mögöttem haladnak ezen az úton.